Figyelem, tanulási nehézségek és neurofeedback

Szeptemberben nemcsak a gyerekek mennek vissza az iskolába.Visszatér a reggeli rohanás, a lecke,
az „anya, nem találom a füzetemet”, és sok családban néhány hét után az aggodalom is.

Miért tart két órán át a házi?
Miért kell ötször elmondani ugyanazt?
Miért tudja otthon, aztán a dolgozatban mégsem sikerül?
Miért álmodozik folyton az órán?

És ilyenkor hamar előkerül egy szó is: figyelemzavar. Pedig én ezen a ponton még nem sietnék ennyire előre.
Nem minden figyelmetlenség figyelemzavar. 

Mitől függ, hogy mennyire tud figyelni a gyerek az iskolában?

Egy gyerek figyelme rengeteg mindentől függ. Például attól, hogy:

• kialudta-e magát
• mennyire szorong
• érti-e  a feladatot
• nem túl nehéz-e számára az olvasás
• jól hallja-e a tanárt
• jól látja-e a táblát.
• mennyire terheli meg az egész napos alkalmazkodás

 És persze lehet a háttérben ADHD vagy más neurodevelopmentális sajátosság is. Éppen ezért én sokkal jobban szeretem azt a kérdést, hogy: 

Miért nehéz ennek a gyereknek most az, ami másoknak látszólag könnyebben megy?

Mert a „nem figyel” csak az, amit kívülről látunk. A mögötte lévő okot még nem. A „nem akarja” és a „nem megy neki” között óriási különbség van.

Van az a gyerek, aki tíz perc után már a ceruzáját hegyezi. Aztán inni kér. Utána eszébe jut valami nagyon fontos. Mire visszatér a feladathoz, már azt sem tudja, hol tartott. Kívülről ez könnyen tűnhet úgy, hogy nem érdekli a tanulás. Közben lehet, hogy egész nap elképesztő energiával próbálja szabályozni a figyelmét. Más gyerek csendben ül. Nem zavar senkit, ezért kevésbé feltűnő.

Csak éppen rendszeresen lemarad, nem fejezi be a feladatokat, elfelejti az instrukciót, és délutánra teljesen elfárad. A figyelmi nehézségnek nincs egyetlen arca. És ez az egyik oka annak is, hogy egy gyermeket nem szerencsés néhány tünet alapján „ADHD-snak” nevezni.

Mikor érdemes komolyabban utánajárni?

Nem akkor, amikor szeptember második hetében egyszer otthon marad a matekfüzet. Inkább akkor, amikor ugyanazok a nehézségek tartósan visszatérnek, több helyzetben is megjelennek, és már a gyermek mindennapjaira is hatással vannak. Például akkor, ha:

• rendszeresen nagyon nehéz elkezdeni vagy befejezni a feladatokat 
• folyton elveszik a fonal.
• az olvasás, írás vagy számolás feltűnően nehéz 
• nagyon ingadozó a teljesítmény.
• a tanulás állandó családi konfliktussá válik.
• vagy maga a gyermek kezdi mondogatni: „Én ezt úgysem tudom.”         

Ezt a mondatot különösen érdemes meghallani. Mert ilyenkor már nemcsak az iskolai teljesítményről van szó.
Arra, hogy milyen vizsgálat kell, nincs egyetlen, mindenkire érvényes válasz. És talán ez a legfontosabb.

Nincs olyan vérvétel, EEG vagy számítógépes figyelemteszt, amely önmagában
kimondaná, hogy egy gyermek ADHD-s. Az ADHD diagnózisa összetett szakmai vizsgálat eredménye.

A nemzetközi irányelvek is hangsúlyozzák, hogy több élethelyzetből, például otthonról és az iskolából, származó információra van szükség, és más lehetséges okokat is mérlegelni kell. Attól függően, hogy mi okozza a nehézséget, szükség lehet gyermekorvosi vizsgálatra, pszichológiai vagy gyógypedagógiai felmérésre, látás- és hallásvizsgálatra, illetve ADHD vagy más neurodevelopmentális eltérés irányába történő szakvizsgálatra.

Érdemes az alvásról is beszélni. És arról is, mi történik az iskolában, hogyan tanul a gyermek, mit mond róla a pedagógus, és ő maga hogyan éli meg ezt az egészet. Nem azért vizsgálunk, hogy minél gyorsabban legyen egy címkénk. Azért vizsgálunk, hogy jobban értsük a gyereket.

És akkor jön a neurofeedback?

Én inkább úgy fogalmaznék: ekkor jöhet szóba, hogy van-e helye a neurofeedbacknek. A kettő nem ugyanaz. A neurofeedback egy EEG-alapú tréningmódszer. A gyermek visszajelzést kap az agyi aktivitásának bizonyos jellemzőiről, és a tréning során az önszabályozást gyakorolja. A gyerek oldaláról ez sokszor egészen más élmény, mint amire a „tréning” szóból gondolnánk.

A visszajelzés történhet például egy játék vagy animáció segítségével, miközben a háttérben az EEG-jelek alapján történik a visszacsatolás. Fontos azonban, hogy mit várunk tőle. A neurofeedback nem diagnosztizál ADHD-t, és nem helyettesíti a szükséges gyermekpszichiátriai, pszichológiai, gyógypedagógiai vagy orvosi kivizsgálást. És nem szeretném azt sem állítani, hogy minden figyelmi problémával küzdő gyermeknek neurofeedbackre van szüksége.

Mit mondanak róla a kutatások?

Vannak biztató eredmények, különösen egyes neurofeedback-protokollok és bizonyos végrehajtó funkciók esetében. Ugyanakkor a jobb minőségű vizsgálatokat összesítő legfrissebb nagy metaanalízis alapján az ADHD alapvető tüneteire gyakorolt hatás összességében nem bizonyult egyértelműen klinikailag jelentősnek. Egyes standard protokolloknál ugyanakkor kis kedvező hatást találtak.

A személyre szabott neurofeedback szintén érdekes kutatási irány, de egy 2024-es szisztematikus áttekintés mindössze három olyan vizsgálatot talált, amely megfelelt a személyre szabott neurofeedback szigorú feltételeinek. Az eredmények biztatóak, de ebből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Én ezért a neurofeedbackre nem csodamódszerként tekintek. Hanem egy lehetséges eszközként egy jóval nagyobb eszköztárban. Van, akinél érdemes
lehet alkalmazni, másnál egészen más támogatásra van szükség. 

Talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy „mi baja van?”

Hanem az, hogy mi nehéz neki?
A figyelem fenntartása?
A feladat elkezdése?
Az olvasás?
A munkamemória?
A túl sok inger?
A szorongás?
Az, hogy egész nap próbál megfelelni, és délutánra egyszerűen elfogy?

Ha ezt sikerül megérteni, már sokkal közelebb kerültünk ahhoz is, hogy milyen segítségre lehet szüksége.
A sulikezdés jó alkalom arra, hogy figyeljük a gyerekeket. De ne csak azt, hány hibát vétenek, milyen
gyorsan készül el a lecke, vagy hányadik felszólításra pakolják be a táskát.
Hanem azt is, mennyi erőfeszítésükbe kerül mindez.

Mert néha éppen ez mondja el a legtöbbet. Ha azt látod, hogy gyermekednek a figyelem, a tanulás vagy az önszabályozás tartósan nehézséget okoz, érdemes először végiggondolni, mi lehet ennek a hátterében. A neurofeedback lehet a
támogatás egyik eszköze, de nálam a folyamat mindig a gyermek és a helyzet megértésével kezdődik.

Gede Anikó
Diplomás ápoló, biofeedback és neurofeedback tréner
BioNeuro Pest

Az írás tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az egyéni állapotfelmérést, illetve az orvosi, pszichológiai
vagy gyógypedagógiai vizsgálatot.